Vezetett séta a Grácia negyedben

October 28, 2021

Iskola után, este hétkor indult a séta a Europass egyik tanárának, a kanadai Dannek a vezetésével. Először elsétáltunk a Casa Batllo metrómegállóhoz, majd két megállót mentünk az L3-sal a Fontana megállóig. Lényegileg ekkor már a Grácia negyedben voltunk.

Itt az első utunk egy olyan épülethez vezetett, ahol három zászló volt kitűzve.

A fotón a jobb oldali a Spanyolországtól való elszakadást jelképezi (erre utal a kék háromszög a csillaggal). A középső zászló Grácia kerület zászlaja.

A bal oldali zászló vagy inkább felirat amnesztiát követel a bebörtönzött függetlenségpárti politikusoknak.

Az alábbi képen az látható, hogy bizony egymás mellett élnek, egy házban a függtlenségpártiak és azok, akik Spanyolroszág részeként akarják továbbra is Katalóniát.

A következő állomásunk Gaudí legelső tervezéséhez, a Casa Vincenshez vezetett. Ez 1883-85 között épült modernista és újmór stílusban, akkoriban sokan találgatták, valaki miért tervez ilyen házakat! Vagy őrült vagy zseni? A házat 1925-ben kiszélesítették. Ezeket a terveket már egy másik tervező készítette.

Valamikor Grácia nem tartozott Barcelonához, hanem egy önálló kis város volt. Ezt a jellegét egyébként a mai napig megőrizte. Mennyire mások a kis utcái a városközponthoz közelebb lévő utak akár nyolc sávnyi szélességéhez képest!

Itt kis tereket, apró boltokat, bárokat és éttermeket találunk.

Nem olcsó hely ez. Dan elmondta, hogy egy lakás bérleti díja 1100-1200 euró is lehet havonta plusz a víz-villany még 60 euró. Azonban jó itt élni, mert sok hangulatos bár, étterem van itt. Mindenkinek megvan a maga kedvenc péksége, ahol a reggelijét megveszi...

A Placa del Diamant és környéke valamikor egy ékszerész, Joseph Rosé tulajdona volt teljesen. Ilyen utcanevek is utalnak erre, mint Rubint utca vagy Arany utca. Ezen a téren ma is látható két céltalannak látszó lejáró a föld alá, amely a polgárháború idején 1936-39 óvóhelyként szolgált a helyieknek az olasz bombázások idején. Itt játszódik Merce Rodoreda regénye a The Time of the Doves. https://www.goodreads.com/book/show/232937.The_Time_of_the_Doves A nőalakról egy szobor is áll a téren.

Sétánk során elhaladtunk egy Cat Café mellett. Joggal kérdezhetitek, hogy mi is ez. Ha valaki szereti a cicákat vagy egyedül érzi magát, akkor betérhet ide, simogathatja őket, miközben iszik valamit, vagy elfogyaszt egy süteményt. De akár haza is vihet egyet a cicusok közül.

Dan gyakran járt ide, amikor Barcelonába költözött, és senkit sem ismert. Dél-Korából jött, ahol angol nyelvet tanított. Ott a Cat Caféhoz hasonlóan Kutya Kávézó van.

A Place de la Revolución körben éttermek vannak, de felettük lakások. Ezért nagy molinók figyelmeztetik az embereket, hogy hogyan viselkedjenek: ne hangoskodjanak, mert az itt lakóknak reggel munkába kell menniük, vagy ne szemeteljenek, ne hagyják a földön a kutypiszkot, stb.

Pénteken és szombaton éjjel annyian vannak az éttermekben, bárokban, hogy nem is férnek el a teraszokon. Kifizetik az italaikat, és egyszerűen leülnek a tér közepén a földje. Így is megtelik a tér.

A tér burkolatán, a kövezeten ugróiskolák vannak felfestve, amelyeken katalán jelképek, történetek vannak: Szent György és a sárkány, Grácia kerület zászlója, az embertorony. Ez utóbbi katalán hagyomány. Sok embernyi magasságú élő torony. Alul állnak a legerősebb férfiak, erősen összekapaszkodnak, majd az ő vállukra újabb férfiak állnak, majd azokéra újabbak. A torony legtetején egy nyolcéves-forma kislány áll egyik kezét a magasba tarja, a másik csípőre teszi. Újabban „biztonsági intézkedésként” elrendelték, hogy bukósisakot kell viselnie a legfelül álló kislánynak.